Az Igazság Lelke

Jn 14,15-21
Violin Sonata No.1, Op.12 No.1 (Beethoven)

 

János evangéliuma az Igazság Lelkét említi…., és hogy ezt a világ nem kaphatja meg. Beethoven hegedűszonátájának dallamira ezen igazság lelke talán nekünk is felfedi magát.

2026. május 9. Még most talán fel sem fogjuk, de az utókor számra akár történelmi pillanat is lehet. Egy olyan nap, mely Magyarország történelmében olyan dátumok mellé kell helyezni, mint ’48, ’56 vagy akár ’89 és súlyában akár ezekkel egyenrangú. Annyi megható pillanatot élhettünk át ezen a napon, hogy ilyen erős érzelemáradat nagyon ritkán adatik meg emberi életekben. Mindenkinek más, mindenkinek másképp.

És mi az, ami megadta számunkra ezt az esélyt, hogy tanúi lehettünk?  Mi vezetett ide? Ezt is annyi képpen lehet értelmezni, magyarázni, elemezni, ahány ember megélte e csodás pillanatokat. Természetesen nekem is van rá magam magyarázata. Az elmúlt években, szinte két évtizedben egy olyan mítosz épült ki, mely sokakat megtévesztett, sokakat félrevezetett. Egy olyan mesevilágot építettek fel szemünk előtt, melybe a bukás az eredeténél bele volt kódolva. Hogy mikor és hogyan jön el ez a pillanat, azt senki nem tudta megmondani és idővel azok, akik ezt a világot megteremtették, elhitték, hogy ez a világ örök és elpusztíthatatlan.

Mit mond János? "Vigasztalót ad majd nektek: az Igazság Lelkét, aki örökre veletek marad" Igen, ők, akik saját álomvilágukat építgették milliók nyomorára, milliók megnyomorításával, ők az Igazság lelkét nem kapták meg. És János tovább folytatva Jézus szavait: "Nem hagylak árván titeket: visszajövök hozzátok", olyan szilárd hitet ad arra, hogy igenis eljön majd a nap, mely erőt és kitartást adott emberek millióinak.

Visszatérve az általam jelzett mítosz végét jelző jelekhez, ez a mítosz a szemünk elött hullott darabjaira. Minket, akik első pillanattól tudtuk, hogy az egész csak egy szellemvilág, nemlepett meg, de ami a legfontosabb és döntő volt ebben az összeomlásban, hogy azok is, akik utolsó pillanatig hittek a tündérmesében, látványosan kezdtek rádöbbeni, hogy amit a média sugallt, a rettenthetlen világméretű hősükről, az nem más, mint egy rothadó semmi. Saját szemükkel látták amint a TV-ben eléjük tárt utcai harcos, világpolitikai hatalmasság nem más, mint egy roggyant vénember, aki estéről estére, hónapokon keresztül ugyanazt fújja a színpadról, ha kell rájuk förmed és magából kikelve szidja a MAGYARt, nem az embert, hanem a NÉPEt! És ez az emberekben egy olyan belső feszültséget okozott, melyet nem tudtak feldolgozni. Az évekig szajkózott propagandaáradat hatására, a hős képe pillanatok alatt romba dőlt. És a bomlás olyan mértékű lett, hogy megállítani nem lehetett. És ez április 12.-ike után tovább fokozódott.

Így érkeztünk el május 9.-ikére, mikor is az ország lassan elhitte, hogy talán jó is lehet. "Azon a napon megtudjátok majd, hogy én Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek", folytatja János Jézus szavaival. Az emberek tömegesen kezdték érezni, hogy itt már nem számít, hogy ki ilyen párti, ki milyen vallású, ki milyen nézeteket és ideológiákat vall, hanem azt érezték, hogy egyek. EGY NEMZET! Nem politikai pártok mentén rétegződnek, nem ideológiák szerint tagozódnak, hanem egy zászló alá, melyet méltóságosan vontak fel a gyönyörű májusi délutánon.

De az aljasság sajnos nem tud kihalni még ilyen percekben sem, még mindig vannak, akik a megteremtett tündérvilágban élnek, akik számára a valóság még mindig a teremtett állomvilág. Van, aki azzal mutatja ki ezen hitét, hogy kivonul a parlamentből, nem vevén észre, hogy nevetség tárgya. Van, aki azzal bizonyítja államvilágban élő voltát, hogy facebook bejegyzésekben tagadja a valóságot, ferdíti a teret és időt. Van aki bevonul stúdiókba és ott teszi magát nevetségessé olyan kijelentésekkel, melyet még az őt kérdező se bír ki röhögés nélkül. Van aki úgy próbálja feloldani ezt a feszültséget, hogy nem próbálja tudomásul venni a történteket. Ezen emberek egyre kevesebben vannak, egyre jobban ássák maguk alatt a gödröt, próbálván azzal menteni az okozott súlyos károkat, hogy fokozzák bomlasztó tevekénységeket, közben meg nem veszik észre, hogy a világuk szétbomlott, egyre kevesebben hallgatnak rájuk.

2026. május 9. Kinek mi volt a legfelemelőbb pillanat, azt csak maga tudja. Számomra az, amikor a parlament lépcsőjén elmondott Magyar Péter miniszterelnök beszéde után az emberek befutottak a térre, odaözönlöttek a miniszterelnök köré és a miniszerelnököt nem kigyurt figurák vették körbe, hanem a NÉP! A MAGYAR NÉP! Olyan jelenet, melyet évek óta nem láttunk. És kérjük a fennvaló, a karmát, a sorsot, ki amit akar, hogy maradjon meg ez az állapot mostantól ÖRÖKRE!